Első rész - Megrázkódtatás

Első megrázkódtatás

Tartalom: Troll-támadás, Draco gondolatai

Fontos szereplők: Draco Malfoy, Harry Potter, Ron Weasley, Hermione Granger.

Említésre kerül: Voldemort Nagyúr, Monstro, Madam Hoock, Dumbledore, Lucius és Narcissa Malfoy, Bellatrix Lestrange, Minerva McGalagony.

Egyéb megjegyzés: -

„…Talán a roxforti éveim a legjobban kezdődnek el?”

Elhittem… Amikor a King’s Cross pályaudvaron felszálltam az iskolába induló vonatot, megismertem a „testőreimet”, Crakot és Monstrot akkor talán nem gondoltam még, hogy első évemben egy troll fogja megzavarni a vidám vacsorát. Mógus professzor, a sötét átkok kivédése tanárunk rémülten futott be azzal a tudattal a fejében, hogy egy óriásszerű lényt látott lenn, a pincében. Átfutott bennem a gondolat, hogy mit keresett ott, az alagsorban ez a szerencsétlen? Köztudott, hogy a professzor úr nem csak dadog, de nagyon félénk, a Roxfortban többször is eltévedt, ezért van a szobája rettenetesen közel a tanteremhez, is.  Miért volt ott? Talán megint eltévedt? Ennyire ő sem őrült. Természetesen az összes diák sikongatni, ordítozni kezdett a következő mondatok után:

-Troll! Troll lenn a pincében! Gondoltam szólok…

A tanáraink próbáltak minket nyugtatni, de egy valaki régóta hiányzott közülünk… Hermione Granger, a sárvérű. Ismerem Mardekár Malazár tanítási elvét, miszerint a Roxfortba csak aranyvérűek járjanak. Apám, anyám és egyéb rokonaim is e szerint a gondolkodási módban hisznek. Prefektusaink gyorsan cselekedtek, összegyűjtötték a házak tagjait, é elindultak a portrélyukak felé. A Griffendélből 2 ember lemaradt: Potter és Weasley. Titkon utánuk lopakodtam, és egy lány WC felé vették útjukat. A troll előttük pár másodperccel ment be ugyanabba a helyiségbe. Közelebb osontam az ajtóhoz és hallottam a sok sikolyt, a varázsigéket, amik valószínűleg a trollra zúdultak. Belestem az ajtón, de mást nem láttam csak tönkre ment WC kabinokat, mosdókagylókat, vizet, port és egy trollt a földön. Hangokat hallottam a hátam mögül, így gyorsan elrohantam a Mardekár portrélyukához. Crak-Monstro páros érdeklődve nézett rám:

- Hol voltál, Draco? – kérdezte Crak.

- Sehol – vágtam rá a „frappáns” választ.

Ezzel el volt rendezve az ügy. Rengeteg gondolattal a fejembe mentem el aludni. Álmomban láttam azt, hogyan is küzdöttem volna én a trollal. A halál átkot szórtam rá, amit sajnálatos módon McGalagony professzor észrevett, odarohant hozzám, megfogta a karom és azonnal az igazgatói irodába vitt, ahol már dementorok vártak engem, az egyik már hajolt közel hozzám, hogy végrehajtsa a csókot, ám ebben a pillanatban felébredtem:

- Draco, Draco! Mi van veled? – rázott fel Monstro.

Izzadtan, rémülten riadtam fel.  A lélegzetvételem rettenetesen különbözött a szokásostól, szaggatottan vettem, ami miatt szívverésem is rossz ütemű volt.

- Minden rendben? – kérdezte Monstro.

Mindig is tudtam Monstroról, hogy gondoskodó lélek, olyan, mint az anyja. Apja halálfaló, nincsen benne szeretet, csak keserűség.

- Persze – hazudtam.

A napomat „bearanyozta” az álmom, mindenegyes hang után összerezzentem, mikor megláttam McGalagonyt azonnal sarkon fordultam.  Az egész bájitaltan órán a troll-támadást beszélték a társaim, bennem átfutott az a rémült gondolat, miszerint én láttam az egészet, de az álmom teljesen más volt.

Megtörténhetett volna ez velem? Vagy csak a látvány miatt történt?

Madam Hooch órája elfelejtette velem a rémképeimet. A repülés közben szabadnak éreztem magam. Belegondoltam, milyen jó lenne madárnak lenni, ők nem ragadnak be egy iskolába, csak egy kalitkába, ha bárki is elkapja őket egyáltalán. Egyedül lehetnek, a világ gondjaitól elrejtőzhetnek.

Mi lenne, ha kvidicseznék? Akkor szabadnak érezhetném magam, együtt lehetek a felsőbb évesekkel, senki sem állhatna az utamba, hogy megszerezzem a cikeszt, de ehhez tehetség kellene.

Nincsen tehetségem e sporthoz, nekem egyáltalán van tehetségem? Nincs, hiszen választási lehetőségeim sincsenek, minden úgy van, ahogy apámék akarják. Őket pedig Voldemort irányítja. Az az ember megkeserítette az életem, miatta nem csinálhatom azt, amit akarok, apám s anyám nem lehet szabad ember, de Bella nénikém se. Mi lett volna, ha az, akkor még fiatal Lucius nem áll be a halálfalók közé, hanem Dumbledore-párti lesz? Normális életem lenne, de még sincsen.

Tudok arról, hogy iskolatársam, Harry James Potter a kiválasztott, csak Ő tuja megölni Tudjuk kit, és reménykedek benne, hogy egy napon teljesíti ezt a célt.