Bevezetés - Első évem kezdete

Tartalom: A roxfori évek kezdete

Fontos Szereplők: Draco Malfoy, Harry Potter

Egyéb Szereplők: Crak, Monstro,

Ron Weasley, Minerva McGalagony, Teszlek Süveg.

Említésre kerül: Voldemort Nagyúr, Lucius és Narcissa Malfoy,

Bellatrixe Lestrange, Mógus, Bimba, Binns, Hoock Professzor, Dumblredore, Pansy Parkinson, Hermione Granger

Egyéb megjegyzés: - 

Kezdetek…

Első éves lettem. Betöltöttem 11. életévemet, és elmehetek a Roxfortba. ahova anyám és apám is járt, vagy ahogyan Bella nénikém. Csak egy valami aggaszt: Ők, kik már tudják milyen Anglia varázslóképzője, tele sárvégűekkel, kik nem állnak a mindenható, Sötét Nagyúr oldalán. Mi lesz velem ott, apám hűséges szavai nélkül? Draco, fejezd be! Ha majd ott hagyod az iskolát, és meg lesz az aurori hivatásod, akkor is majd apád fog téged eltartani? Nem! Szépen saját magad által keresett galleonokból fogsz élni a feleségeddel és 3 szép gyerekeddel. Na, jó, lehet, hogy nem lesznek gyerekeim, utálom őket… De vissza az Roxforthoz. Várom, de nem annyira. Mi lesz, ha mindenki utálni fog? Azt elviselem, de ha Griffendéles leszek? A családom ki fog tagadni. Távoli unokatestvérem, az a bájgúnár Sirius Black is Griffendéles lett, meggyűlöltük, valószínűleg még mindig az Azkabanban van. Vagyis remélem… Anyám emlegette, hogy az Abszol útra kell mennünk a bevásárlás miatt, de miért oda? Jártam már az Abszolútom, de a másikon még nem. Azt tartják, oda mindenki beteszi a lábát, de az Abszolútra nem.

Itt a levelem, benne azokkal, amikre szükségem lesz: bagoly vagy macska, illetve patkány,. Hopp-porral jutottunk el anyámmal az Abszol útra, a varázslók „bevásárlóközpontjához”. Baglyom megvan, fekete, tükrözi a személyiségemet, gonoszságomat.  Pálca. A pálca elmaradhatatlan. Ollivander, az öreg Ollivandernél megtaláltam a hozzám illőt. Galagonyából faragták, egyszarvúszőr a magja, és 10 hüvelykes. Nekem megfelel. Óráknak tűnő, hosszú vásárlás után végre hazaindulhattunk. Holnap indulok, magam mögött hagyom eddigi életemet, és egy új ajtó fog kinyílni előttem.

Reggel 10 óra pontosságban a Roxfort Express kigördült a 9 és háromnegyedes vágányról.  Szüleim büszkén néztek a vonat után, én pedig apám két jó barátjának fiaival elfoglaltam egy boxot. Elbeszélgettünk, de hallani lehetett a hangomban a nagyképűséget, az én sajátos gőgösségemet. Odaérkezésünk előtt 20 perccel szóltak, hogy vegyük fel talárjainkat, mivel ez a hivatalos viselet. Miért nem hordhatom a szokásos kabátomat és ingemet? Miért hasonlítsak a többi diákra? Nem foglalkoztam vele tovább. Felöltöztem, és vártam a leszállást. Gondoltam, majd a többi diákkal sétálunk, de egy behemót nem engedte. Nekünk csónakkal kellett mennünk. Jó érzés lesz, ha beleesünk? Végülis kibírtam. Besétáltunk a nagy várba, ahol majd éveket fogok végig szenvedni. Az ajtónál tovább nem mehettünk. Mi lesz? Majd mindenki ránk szegezi majd a pálcáját? Gondoltam bemutatkozok a magam módján egy srácnak, bizonyos Harry Potternek. Ő ölte meg Voldemortot, kis túlélőnek tartják a Dumbledore-pártiak, de mi, halálfalók és családjaik gyilkosnak.

- Mennyi sárvérű van itt- néztem a mellettem álló, vörös hajú lányra. - Te lennél Granger?

- Hagyd őt békén!

- Ó, ne haragudj. Be sem mutatkoztam. Draco Malfoy – nyújtottam kezemet a fiú felé.

- Harry Potter. Ha jót akarsz magadnak Malfoy, akkor ne bántsd Hermionét.

- Majd eszembe jut a következő alkalommal. Mondok neked valamit Potter. Fogjunk össze. Te és én kiváló párost alkotnánk. Benne vagy?
- Ne fogadd el, Harry! – szólt a mellette álló kölyök.

- Nézzük csak! – szóltam – Vörös haj, használt talár. Te lennél az egyik Weasley. Ha azt szeretnéd, hogy apádnak még legyen állása, akkor ne köss belém! – pont befejeztem a mondatom, amikor köhögést hallottam a hátam mögött. McGalagony. Persze, neki ott kell lennie mindenhol.

A nagyteremben ott volt egy ócska süveg és egy sámli. Szólították a nevek szerint az első éveseket, természetesen én a legelején voltam. A süveg egyértelműen a Mardekárba osztott be. A megkönnyebbülés átjárta a testemet, boldog voltam, hogy abba a házba járhatok, amelyikben az apám, anyám, nénikéim, bácsikáim és egyéb rokonaim jártak.

A legtöbb mardekáros diák rögtön az „alattvalóm” lett. Pansy Parkinson, Crak és Monstro illetve a felsőbb évesek. A hazám ismertje lettem. De az zavar. hogy apám miatt ismernek, nem pedig miattam. A házam „irányítója”, Piton professzor, már jó ideje ismert a családom körében, így nem volt idegen számomra. Nem volt velem ellenszenves, kedves volt, mint aki védelmezni próbálna engem. De nekem nem kell segítség. Valamikor talán jól jönne.

Tantárgyim átlagosak, nem tűnnek kemények, viszont a tanáraim borzalmasak. Minerva McGalagony, Mógus, Bimba, Binns és a többiek. Talán Piton a legjobb mindközül. Egy tantárgy van, ami miatt félek: a repüléstan. Madam Hooch az, akiről jókat hallottam, de attól még kitudja mi az igazság. Több félelmem nem nagyon lesz. Apám, ha kel majd megvéd, vagy a Miniszterhez fordul, de ilyen álmokba nem ringatom magamat. Barátaim lettek, olyanok, kik bármikor a védelmemre szolgálnak, vannak. Tanítóimra nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz, hogyan lesz.

Talán a roxforti éveim a legjobban kezdődnek el?